A bölcsek vagy a mágusok csillagának magyarázásánál, némi bizonytalanság tapasztalható az elmúlt évtizedek során. Lexikonban, Szentírás magyarázatban, de különösen a prédikációkban, igehirdetésekben tapasztalható.

Az egyik sokszor emlegetett bizonytalansági tényező, hogy a csillagászok által megadott csillagjelenség, amiből ma a betlehemi csillagot levezetjük – a Jupiter és a Szaturnusz háromszoros együttállása - Krisztus születése előtt 7 évvel volt.

Ez igaz, de ezt az évszámot megerősít egy másik történelmi tény. Lukács Evangéliumában (2,1-7) Krisztus születését az Augusztus császár által elrendelt „összeírás”-hoz köti. Tulajdonképpen vagyonösszeírás volt, az adóbeszedés mértékének megállapításához. Krisztus előtt 8-ban rendelték el Rómában, és 7-ben kerülhetett megvalósulási állapotába Izraelben, a nagy távolságok és a szervezés időigényessége miatt. Az összeírásról Augusztus császár gesztája tanúskodik kőbe vésve, ami megmaradt Angóra (Görögül: Ancyra) városában. Ma a Berlini Nemzeti Múzeumban őrzik. Az akkori kor szokása szerint, latinul és görögül írták.

A két történés, a népszámlálás és a csillagjelenség, kronológiailag közel azonosak. Ehhez vehetjük, hogy Dionysios Exiguus, amikor visszamenőleg kiszámította Krisztus születését, az akkor használt római időszámítás szerint, Diokletianus császár 248-adik évében, ezt 532 évvel visszamenőlegesen határozta meg. Négy évet bizonyíthatóan tévedett, három év bizonytalan.

A másik sokat emlegetett bizonytalanság abból ered, hogy a bölcseket nem a csillag vezette Mezopotámiából Jeruzsálemben, mert csak a Jeruzsálem kapujából Betlehem felé kilépő bölcseknek jelenik meg újból, és úgymond onnan „vezette” őket. Éppen ez támasztja alá, hogy nem egy meseszerűen előttük vándorló csillagról van szó, nem midrásról –idegenszerű következtetés és fejtegetés 1 -, hanem jóval többről. Előttünk ismeretesek azon csillagjelenségek, melyek szerint a Jupiter Krisztus előtt 7-ben március 16-án és a Szaturnusz április 7-én felragyogtak a hajnali égbolton. Ez volt a hajnali felkelésük. Előzőleg olyan helyzetben voltak, hogy a nap miatt nem érvényesült a fényük. Majd pályájukon haladva, háromszor együttállásba kerültek a Halak csillagképében. A föld jóval kisebb pályán mozog, mint a két csillag és jóval gyorsabban. „A Jupiter közel 12 év, a Szaturnusz pedig csaknem 30 év alatt kerüli meg a Napot.” 2 A Naptól távolodva a föld után jön a Jupiter, tőle távolabb halad külsőbb pályán a lassúbb Szaturnusz. A nagyobb pálya, a különböző sebességek miatt, mivel a gyorsabb föld lekörözi őket, azt a látszatot keltik, mintha visszafelé haladnának egy hurkot leírva. (Nagyon egyszerű hasonlatot erről, amit ön megtapasztalhat hétköznapi életében, a függelékben olvashat.) Együttállásuk három időpontja: I.: máj. 29-től jún. 8-ig. ; II.: szept. 26-tól okt. 6-ig. ; III.: dec. 5-15-ig. Amikor a hurok végén visszafordulni látszanak, megállást érzékelünk. Ezek a megállások a következők voltak: A Jupiter első megállása Júl. 24-én, a Szaturnuszé Júl. 24-25-én. A második megállás nov. 12/13-án, míg a Szaturnuszé nov. 13/14-én.

Nem tudjuk, hogy mikor indulhattak el, a második együttállás előtt, vagy éppen a második együttállás közeledését vették figyelmeztetésnek, ami szeptember vége felé be is következett. Minden jel szerint a második együttállásnál, vagy kissé előbb kellett elindulniuk, mert így érhettek akkor Jeruzsálembe, amikor a Heródessel történt találkozás után elhagyva a várost Betlehem felé, pontosan előttük volt a csillag. Ekkor tűnhetett számukra úgy, mintha előttük menne a fényesebb Jupiter és a közel alatta látszó gyengébb fényű Szaturnusz is.

Július 24-25-én ott volt a csillagok látszólagos megállása is. A látottak alapján gondolhatták, hogy a sokasodó rendkívüli csillag események sürgetik őket az indulásra. Ha gyors elhatározás született az első jelenségek után, hogy ne késsenek le az eseményekről és ellenőrizzék a tanultakat, vagyis a hiedelmeiket, akkor 4-5 hónap állt rendelkezésükre. Ezen idő alatt beszerezhették a hosszú és veszélyes úthoz a szükséges dolgokat. Elegendő lehetett ennél rövidebb idő is.

1200 kilométert kellett megtenniük. Napi 25-30 kilométerrel számolva és kedvező körülmények között, 6-8 hétig tarthatott az út.

Indulásuk idejére a föld már nagy utat tett meg a 365 napos pályáján és már közel dél felöl lehetett látni a két csillagot. A hajnali felkelésük valóban a hajnali égbolton volt márciusban és áprilisban és egy két óra után a felkelő nap fénye elhomályosította őket. Ám napról napra korábban keltek fel, vagyis 4-3-2-1-0 órakor, majd lassan 23-22-21-20-19 és 18 óra körül, amikor a napok és hónapok múlásával a harmadik együttállás bekövetkezett. Vagyis hat hónap alatt folyamatosan változott a felkelésük időpontja visszafelé hajnalról éjfélre, majd az esti órákra. Ezek a változások a föld és a két csillag pályáin történő haladásuk közben következtek be.

 

Egy nagyon fontos kérdés tudomásom szerint elsikkadt, vagy semmilyen érdemi tisztázást nem eredményezett azokban, akik ezzel a témakörrel foglalkoztak. A kérdés a következő: - Hol volt a csillag a „Láttuk csillagát napkeleten…” és Jeruzsálemből kilépve „ A csillagot megpillantva…” között? Erre kívánok választ adni felfedezésemmel, amit tudomásom szerint, még senki nem vett észre.

A „Láttuk csillagát napkeleten…” a bölcsek indulás előtti helyzetét és a csillagoknak az akkori helyzetükhöz viszonyított megjelenési irányukat határozta meg. Ugyanis a napkeleti bölcsek a keleti égbolton látták a két csillag felkelését a Jeruzsálemtől messzi keleti országban.

 

Jeruzsálem felé először Damaszkuszba vezethetett az út, mivel ez a város fontos központ volt. Babilonból keletről nyugat felé kellett haladniuk Damaszkusz irányába. A csillagokat ekkor már dél felöl, vagyis bal oldaluk felől lehetett látni. Ekkor nem akármi történt a csillagos égbolton. A két csillag velük párhuzamosan haladt, ugyanabba az irányba, amerre tartottak, vagyis keletről nyugatra. Amikor későn feküdtek le, vagy éjszaka kellet menniük, mivel ők szüntelenül figyelték a csillagok járását, megdöbbenve tapasztalhatták, hogy a csillagok ugyanazon irányba mennek, mint ők. Mintha arra bíztatták volna őket, hogy jó irányba mentek, hiszen mi is arra megyünk, párhuzamosan veletek.

Nagyon pontosan írta le az evangélium írója azt, hogy a csillag csak Jeruzsálemtől vezette őket, mert addig csak párhuzamosan haladt velük bal felöl és nem „vezette” őket. Ez bizonyságot adhatott nekik, hogy jó a feltételezésük, jó az előre kiszámítható események menete, jók az ékírásos agyag levéltárukban erről olvasott régebbi hasonló események leírása, amit most a tapasztalat is bizonyított. Ha ez a leírás csak egy midrás lenne, nem tartalmazna apró részleteiben is csak a csillagászok által megfigyelt hajszálpontos megfigyeléseket és szakkifejezéseket. Akkor már Babilontól kezdődően „előttük ment” volna a csillag, ami természetesen nem lett volna igaz.

Egyébként az Evangéliumban leírtak: „Láttuk csillagát napkeleten„ , „Heródes … pontosan megtudakolta tőlük a csillag feltűnésének idejét” „lám” , „megállt a hely fölött”, a csillagászok által használt szakkifejezések is voltak. Gerhard Krollnál bőven olvashatni ezekről. A „láttuk” csillagát a görög „anatolé” speciális csillagászati jelentést is hordoz, egy csillag héliakus felkelését is jelenti, vagyis a hajnali szürkületben való megjelenést. „A „feltűnik” ige, amit Máté használ, az akkori görög csillagászati szaknyelven egy csillag első megjelenését jelentette, mégpedig hajnali felkelésben.”  „ S lám”, megfelel a „tammar” akád szónak és ez a szippari csillagászati tanítójellegű agyagtáblák kezdő szava, ami annyit jelen: „Nézzed!”.

Az evangélium írója mind az égi, mind a földi eseményeknek elképesztően hajszálpontos leírását kapta meg valakitől, az akkori csillagászat állása szerint. Ezek alapján egy pillanatig sincs okunk kételkedni afelől, hogy a napkeleti bölcsek története, egy igaz történet.

A Heródesről leírtak megdöbbentően pontos képét adják ennek a szörnyű zsarnoknak a sunyiságáról és borzalmas gyilkolásairól. Családtagjai közül többeket egyenként szisztematikusan legyilkoltatott, alattvalóit pedig számolatlanul. Legtöbbször gyaníthatatlan csapdát állított nekik. Ilyen csapda lett volna a megszületett király, a Krisztus számára a bölcsek jelentése Heródesnél, hogy ő is vihessen „ajándékot” a gyermeknek.

 

 

Damaszkuszból Jeruzsálem felé fordulva, ami délnyugat felé volt, negyvenöt fok körül lehettek a csillagok balkéz felől, tehát még nem teljesen szemben. Ez még nem közelítette meg azt a látszatot, mintha előttük menne a csillag. Ha már jóval Damaszkusz előtt Jeruzsálem fel tartó útra tudtak térni, akkor nem változott semmi, vagyis bal felől, déli irányban voltak a Jupiter és a Szaturnusz. Az igazi döbbenet akkor lehetett számukra, amikor a Jeruzsálemi Jaffai kapun kiléptek, ami déli irányban volt és a Betlehem felé vezető út már csaknem teljesen dél felé vezetett. Dél felől voltak a csillagok. Ívet írtak le keletről nyugati irányba. A kétórás út során, ez kis változásnak tűnhetett. Ekkor érzékelhették azt, amiről a Szentírás irt, hogy a csillag újból feltűnt előttük, mivel most teljesen eléjük került és vezette őket, míg meg nem állt a ház fölött. Az útba igazítás után, ez perdöntő bizonyíték volt számukra, sokkal inkább, mint az útközben tapasztaltak.

Amikor csak egy csillagról van szó, nem többes számban, akkor gondolhatunk arra is, hogy a fontos szerep itt a Jupiteré, mert ez az uralkodók csillaga, ez jelezte születésüket is, az akkori felfogás szerint.

Valójában nem „ment” és nem „állt meg” a ház felett, mert amikor mi is megyünk és nézzük a csillagokat, nekünk is úgy tűnik, mintha előttünk mennének és megállnának, amikor megállunk. Abban az időben ezek elfogadott meghatározások voltak.

Hogy mégis miért pont abba a házba mentek be, amelyben a Krisztus volt, nem tudjuk. Abban biztosak voltak, hogy Betlehem a végállomás, mert Heródes palotájában azt mondták nekik a papok és az írástudók, hogy ott kell születni az új királynak. Talán a kanyargós utak után, amikor egyenesbe értek, a két csillagoktól egy képzeletbeli merőleges vonalat húztak lefelé és amelyik házra mutatott, abba mentek be és valóban ott találták a mennyei királyt, nem tudhatjuk.

A Pásztoroktól vagy az ott lakoktól sem kérdezősködhettek házanként bezörgetve, mivel már körülbelül fél év telhetett el a születés óta és Heródes miatt titokban kellett tartani a történteket, valamint este lévén nem valószínű, hogy az úton járkáltak az emberek és tudtak volna segíteni. Amúgy is már a hűvös időszak volt. A csodálatos eseményekről csak néhány pásztor tudhatott és az akkor megtelt kis városban, akár tíz újszülött is lehetett, akik közül többen elhagyták a várost az összeírás után.

A pásztoroknak sem mondott portanevet az angyal. Máriát nem ismerhették, mert názáreti volt. A pásztorok nem valószínű, hogy valaha is megtalálhatták még egyszer az istállót, amelyben a jel csak a jászolban fekvő gyermek volt, hiszen éjféltájban, sötétben érkezhettek oda. Hiába próbálkoztak volna a kereséssel, mert az összeírás után a rokonság eltávozott és a Szent Család már a házban fogadhatta a napkeleti bölcseket. Mindenki tudhatta, hogy egymás között sem szabad kibeszélni a dolgokat a saját és a mások jól felfogott érdeke miatt. Az sem lehet véletlen, hogy az Egyiptomi emigrálás után József nem mert visszamenni Betlehembe, mivel a nagy Heródes halála után egy hasonlóan gonosz Heródes gyerek került a trónra. Nem volt értelme kockáztatni, ha esetleg valaki gyanút fog és eljár a szája.

Az Újszövetségben csak egyetlen helyen szerepel egy utca megadása, de ott is hiányzik a ház pontos megjelölése. Gondoljunk szent Pál damaszkuszi tartózkodására. (Apcs 9.10-11) Óvatosságból mindenütt kerülték leírni a pontos helyszínt, nehogy illetéktelenek tudomására jusson és megszentségtelenítsék, vagy elpusztítsák a helyszínt, ahogyan az, szokásban volt azokban az időkben. Gondoljunk a Szentsír sokszor katasztrofális történetére.

 

Mivel a bölcsek a vallás és az állam szolgálatában álltak, többnyire a Marduk isten papjai is voltak. Államuk valamelyik jelentősebb és gazdag emberétől kaphatták a bőkezű ajándékokat, hiszen nem lehettek olyan gazdagok, ami az ajándékok bőkezűségéből következne.

Nem valószínű, hogy jelentős személy ajánlólevele nélkül fogadta volna őket Heródes. Hatalomféltése miatt, már a tudakozódásuk miatt az életükkel fizethettek volna, ha nincs mögöttük nagyobb hatalom tekintélye.

 

Az uralkodói megbízatás biztosíthatta leginkább abban a korban az útra kelők sérthetetlenségét, védelmét. Josephus Flavius zsidó történetíró „A zsidók története” művében a XIII. könyvének Ötödik fejezetének 8. pontjában írja, hogy Jónatán főpap követeket küldött Rómába a szenátushoz. A „… szenátus … a követeknek védőlevelet adott Ázsia és Európa valamennyi fejedelméhez, s a városok elöljáróihoz, hogy az ő segítségükkel zavartalanul visszautazhassanak hazájukba”.

Az uralkodók jobb részének érdekében állt a környező népekkel a jó viszony ápolása, az utak szabad biztosítása érdekében is.

 

A bölcsek vagy a saját ismeretségi körükből, de valószínűbb, hogy az uralkodótól kaphattak tolmácsot, hogy Heródessel és az emberekkel szót érthessenek útjuk során. Nem volt nehéz ilyen embert találni, mert a babiloni fogságból (Kr.e. VI.sz.) sok zsidó nem tért vissza hazájába.

A XV. könyv Második fejezetében a 2. Pontban olvashatjuk, hogy Hyrkanosz főpapot és királyt, miután elfogták és Babilonba hurcolták, a parthus király „… szelíden bánt vele; levetette bilincseit, s megengedte neki, hogy Babilonban lakjék, ahol már amúgy is sok zsidó lakott.” Heródes ezt az embert haza csalta és nyolcvan évesen megölette. (Hatodik fejezet 1-3. Pont)

 

A csillagászok között nem valószínű, hogy zsidó származású is volt, mivel a Tóra tiltja a csillagjóslást és súlyosan bünteti.

Azokban az időkben, Babilonban a csillagászokra szinte babonás félelemmel hallgattak. A jövőt megmondó prófétákra szintén. Ezt támasztja alá Bileám próféta esete is a Moabita királlyal Balakkal. (Szám 22. 23. 24. fejezetek) Átkot kellett volna mondania Izraelre, de Isten áldásra kényszerítette. Jövendölésében megjelenik egy csillag Jákob törzséből, aki a megszületendő Messiásra utal a Krisztust követőknél.

A mágusok a titokzatos csillagvilágból próbáltak következtetni a természeti katasztrófákra, a jó termésre, nehéz ügyek megoldására a politikában, az ország sorsában, vagy jelen esetünkben uralkodó születésére. Ki ne szerette volna tudni a titokzatos, kiszámíthatatlan jövőt azokban az időkben és napjainkban is?

 

Sokak számára a nagy távolság leküzdhetetlennek tűnik és lehetetlenül túl hosszú időnek.

 

Arra pedig bizonyíték van, hogy a babiloni zsidók közül, ha nem is minden évben, de életükben legalább egyszer, aki tehette többször elzarándokolt a jeruzsálemi templomba, a szent helyre. A kiszámíthatatlan viszonyok és családi okok miatt, többnyire férfiak zarándokoltak.

A már említett „A zsidók története” műben olvashatjuk (XVII. Könyv Második fejezet, 1-3. pont), „… hogy egy babiloni zsidó 500 lovas íjásszal és mintegy száz férfi rokonával átkelt az Eufráteszen,” és ezeknek Heródes egy területsávot adott adómentességgel a Trachónnal határos Batanaea tartományban. Ott várakat építettek, katonaságot tartottak fenn a helyi lakosság megvédésére a trachóniak rablótámadásaival szemben, valamint a Babilonból Jeruzsálembe tartó zsidók útjának biztosítására, akik áldozat bemutatására mentek a jeruzsálemi templomba.

 

A bölcsek nem tudhattak Heródes szándékáról, de álmukban figyelmeztetést kaptak.

„Mivel álmukban utasítást kaptak, hogy ne menjenek vissza Heródeshez, más úton tértek vissza hazájukba.” (Mt 2,12)

Nem tudni, hogy a „más út” pontosan mit jelent. A történet leírója valószínűleg tudta, de nem volt tanácsos ennek ismertetése. Annyi biztos, hogy Jeruzsálem kihagyásával, az országot a legrövidebb úton hagyták el keleti, vagy délkeleti irányban. Ez a gyermek védelmét szolgálta, nem annyira a saját biztonságukat.

Utóirat: Ha valamelyik világhírű Szentírás magyarázó beledolgozta volna magát a csillagászat fenti ismereteibe és a történelem tudomány összeírásról, valamint az időszámítás meghatározásáról szóló tanításába, akkor nyomában ma, nem nagyon maradnának bizonytalan állásfoglalások.

 

Függelég: A két csillag látszólagos pályájának megértéséhez, meg kell nézni a

Planetárium erről szóló előadását és tanulmányozni a következőket. Amikor járművön utazunk és látunk alacsonyan szálló repülőgépet és vele párhuzamos pályán mozgunk, de vele szembe, a nem túl távoli házakhoz, oszlopokhoz viszonyítva úgy látjuk, mintha hátrafelé menne a repülő. Ha két repülő megy párhuzamosan egy irányba és most mi is párhuzamosan megyünk, de kissé gyorsabban, akkor a repülők mögött lévő fix ponthoz viszonyítva úgy érzékeljük, mintha hátrafelé mennének és az elülső gyorsabb, lehagyná hátrafelé menet a lassúbb távolabbit. Ha a két gép nekünk jobb kéz felöl volt és mi balkéz felé nagy ívben elfordulunk – ahogyan a föld is a pályáján – a két gép előrefelé látszik újból menni, amint igaz és elhagynak, de a közelebbi gyorsabb, megelőzi a távolabbi lassúbb gépet. Így jön létre a látszólagos hurok az égen.

 

 

Budapest 2014. Máj. 6.